Feri a műszakból

[Verse 1]
Reggel hatkor csattog a csizma
Feri már bent áll a soron
Füstszag
Csempék
Hideg a pult
És ő csak röhög a bajon
Ősz haja lóg a hálós sapka alól
Ránc a szeme sarkában
Fent a főnök fintorog rá
De a brigád áll mellette a raktárban

[Chorus]
Hé
Feri a műszakból
Nem dől be senkinek (hé!)
Nevet
Ha szúrnak a szavai
Ő már mindenen nevet
Hé
Feri a műszakból
Úgy él
Ahogy mer (ahogy mer)
Aki kövekkel dobálja
Az is egyszer megöreged

[Verse 2]
Szarkazmus csöpög a kése éléről
Csattan a szó
Mint a deszka
“Mit nézel
Kölyök? Majd ráérzel
Hogy az élet néha keserű levest kever”
A sor végén hülyéskedés
Poén
Kollégák dőlnek a röhögéstől
“Ti se vagytok szentek” – kacsint rájuk
És a szégyen elolvad a jókedvétől

[Chorus]
Hé
Feri a műszakból
Nem dől be senkinek (hé!)
Nevet
Ha szúrnak a szavai
Ő már mindenen nevet
Hé
Feri a műszakból
Úgy él
Ahogy mer (úgy ahogy mer)
Aki kövekkel dobálja
Az is egyszer megöreged

[Bridge]
Kint a kapun túl is viszi magával
Az összes bénán elsütött csúfszót
Hazafelé a villamos ablakában
Visszakacsint rá egy régi srác a múltból (woah)
“Nem bánt már
Hogy másnak látnak
Csak bánt
Hogy félnek tőlem”
Halkan morog
Aztán felnevet
És megint könnyebb lett a ködmön

[Chorus]
Hé
Feri a műszakból
Nem dől be senkinek (hé!)
Nevet
Ha szúrnak a szavai
Ő már mindenen nevet
Hé
Feri a műszakból
Úgy él
Ahogy mer (ahogy mer)
Aki kövekkel dobálja
Az is egyszer megöreged