Bogár

voltaképpen - annyira féltem
mások arcát felfejteni,
minek mond?csökkent módban élni
alig beszélni,

alig enni és a végét
meghúzni nagyon

egyszeregy ez - ölre és ölre
mert más vágyás csak kődobás
röfögni, hogy ne csaljanak
ne csaljanak tőrbe
semmi se fontos, úgy igazán

visszaváltanak, hó-szilás angyalok
kiknek rézmetszet könnye kopog
majd megsimogatnak, mint a kiskutyát
mert én már csak büszke vagyok

annyi apró, hogy csörög és csorog
ha megolvasztva szétfolynak
az utak ezüst halak, a szemekre pikkely ragad
hajamra is azt szórnak

nyivákoló árkokba szelel, megannyi
sosem volt álom
szusszanva fordul át a kerék
a három-nyomáson

pörsenés és pattanás, boldog lárvák
a fakéreg alatt
ölelem a törzset önmagamhoz
felköt az ágra a jóindulat

legyek pára, kilehelt és nemes
elillanó egér, vacogó varjú
legyek éppen lenyilazott térdre rogyó
egyszarvú

csak cérnán lóg fogam
az egy és még
egy keserű cukor
vattapamacs idő röpköd
köldökre rakott kavicságas-bogas,
bogárszerű tumorcsillag
forgácsokat köpköd