Jég

kiskereső, mert nagyot minek
fognak kapcsok, elengednek
egyszerre kint, bent is fájó
egy égi visszaszámláló

adj pacsit, ha te vagy a barát
vagy csókot, ha te találsz rám
teríts vállamra méz lepedőket
álmodj nekem méz - szeretőket

kis sarló, nagy sarló, ég-golyó
az ember profin megszokó
ezt is, azt is, aki él, az mit tehet
csak simítsd hullámos szívemet

üzentem érted, aztán elmaradtam
éjfalon kicsíráztam, megtapadtam
már máshol vagy, mint régi idegen
felfedezel el lakatlan szigeten

ha esetleg visszanézel, láthatsz
kövekkel, szögekkel dobálhatsz
van jogod hozzá, mert jogos vagy
eső-szemed éhesen kopogtat

eső-kezed és eső -szemed
megmaradok az egyetlen egy
hajad hamura vált, én is elhamvadok
erdőben tűnő szarvas vagyok

így folyunk széjjel égi tejként
így hullik újra széjjel az éjjel
így másol belőlünk újat az önkény
és így hisszük el, hogy mi vagyunk csak
hogy mi vagyunk, másik nincsen
egyedül maradunk a legvégén
arccal lefelé, a jég alá
szorítva