Kifordultál önmagadból agyadat már Őrület támadja Mindenkiben a rosszat látod terheket raksz a válladra Ellököd a kezet mely simogatja arcodat Lelkedben vívod az értelmetlen harcokat Kebledre öleled kiről azt hiszed barátod Közben hátba szúród és eldobod a családod Kábulatban élsz és azt hiszed hogy király vagy Miközben zombiként ténferegsz a világban Ha kinyitnád a szemed és a cuccokat leraknád Észre vennéd végre mennyi minden Vár még rád Amikor sírva ébredsz majd hányásodban fetrengve Sivár falak között egyedül reszketve Akkor jut majd eszedbe Mit dobtál el magadtól Testvért szülőt életet csakhogy boldog légy az anyagtól Családod majd a sírod felett hullajtja a könnyeket "Jó gyerek volt csak az volt a baj hogy elveszett