Ébredj

Kifordultál önmagadból agyadat már Őrület támadja
Mindenkiben a rosszat látod terheket raksz a válladra
Ellököd a kezet mely simogatja arcodat
Lelkedben vívod az értelmetlen harcokat
Kebledre öleled kiről azt hiszed barátod
Közben hátba szúród és eldobod a családod
Kábulatban élsz és azt hiszed hogy király vagy
Miközben zombiként ténferegsz a világban
Ha kinyitnád a szemed és a cuccokat leraknád
Észre vennéd végre mennyi minden Vár még rád
Amikor sírva ébredsz majd hányásodban fetrengve
Sivár falak között egyedül reszketve
Akkor jut majd eszedbe Mit dobtál el magadtól
Testvért szülőt életet csakhogy boldog légy az anyagtól
Családod majd a sírod felett hullajtja a könnyeket
"Jó gyerek volt csak az volt a baj hogy elveszett