11

**Cím: Öt Név a Kocsmaasztalon**

**Verse 1**
Géza mindig késik, de ő hozza a vihart
Zsebében egy régi, gyűrt, gyufásdoboznyi nyarat
Sanyi csak nevet rá, „majd lesz valahogy” – mondja
Felszáll a füst a sarki kocsma ablakára írva

**Pre-Chorus**
Ketyeg az óra, de itt bent megáll az idő
A pultnál a múlt és a jövő álldogáló vendégkönyv

**Chorus**
Géza, Sanyi, Robi, Maté, Jenö
Öt név egy asztalon, öt különböző jövő
Elkoptatott sztorik, félig üres poharak
Ma még együtt vagyunk, holnap ki tudja, marad-e valaki csak

**Verse 2**
Robi halkan szól, de ha beszél, mindenki figyel
Szeme sarkán ráncok, amit a remény összegyűjtöget
Maté már tervez: „holnap új város, új esély”
A térkép a zsebében, de a szíve még itt mesél

Jenö csak hallgat, cigarettát pörget két ujja közt
A csöndjében hangosabb minden kimondatlan erős szöveg

**Pre-Chorus**
Ketyeg az óra, de itt bent nem számít ma még
Az utcáról beszűrődik egy másik élet zenéje rég

**Chorus**
Géza, Sanyi, Robi, Maté, Jenö
Öt név egy asztalon, öt különböző jövő
Elkoptatott sztorik, félig üres poharak
Ma még együtt vagyunk, holnap ki tudja, marad-e valaki csak

**Bridge**
Ha majd egyszer szétszór minket a szél
Ki emlékszik rá, ki hol állt, mit remélt?
Talán egy dalban visszajár a félhomály
A nyikorgó szék, a hamutál, a késői haza-báj

**Breakdown**
„Emlékszel még?” – kérdezi Géza a füstnek
„Persze” – felel Sanyi, „csak az évek fürgék”
Robi koccint: „egészség, ha más nem marad”
Maté bólint: „előre”, Jenö szótlan marad

**Chorus**
Géza, Sanyi, Robi, Maté, Jenö
Öt név egy asztalon, öt szétszóródó jövő
Elkoptatott sztorik, kiürült poharak
Ma még együtt vagyunk, holnap csak bennünk maradnak

**Outro**
Az ajtó csukódik, a neon fénye pislog még
Öt árnyék kifut az éjbe, ki-ki a maga felé
De ha valahol felcsendül egy ismerős kocsmazaj
A dalban újra összeülünk – és senki sem megy haza majd