Pityu és Évi

Csömör utcáin por volt és nyár,
koptatott járdán nőtt fel a vágy.
Evi nevetett, túl gyorsan talán,
Pityu csak nézte a buszmegállónál.

Versszak 2
Gyerekkor volt még, zsebbe gyűrt idő,
szívünkben titok, amit senki se nő.
Egy pillantás, ami túl sokat ígért,
és már akkor fájt, amit senki se kért.

Refrén
Szilveszter éjjel, csillagszagú csend,
tűzijáték ég, de belül remeg.
Féltékeny árnyék a hóba tapad,
ami elmúlt, még mindig szalad.

Versszak 3
Evi más felé fordítja fejét,
Pityu hallgat, mint télen a rét.
Gyerekhangok közt felnő egy sóhaj,
nem tudjuk még, mi az, hogy baj.

Híd
Koccannak poharak, új év indul,
de a múlt egy percre visszahúz.
Csömör felett lassan elcsitul az ég,
és bennünk marad, ami sosem volt rég.

Refrén (ism.)
Szilveszter éjjel, csillagszagú csend,
féltékeny szív dobban még odabent.
Gyerekkori szerelem, el nem mondott szó,
egy utcányi emlék, ami mindig hazahívó.

Outro
Ha egyszer újra arra jársz talán,
nem kérdez senki, csak néz rád a nyár.
Evi, Pityu, egy régi keret,
Csömör emlékezik helyettünk is, csendesen.