moszkva

**Verse 1**
Ha gergő és Moszkva megindul
Szántani, vetni, hajnalon túl
Gázolajszagú a reggel fénye
Csillan a harmat a vasunk élén
Zúg a turbó, mélyen dörög
Alattunk reng a föld, megnövünk
Kék füst csíkja az égbe írja
Hogy itt a traktor az új liturgia

**Refrén**
Felszaggatjuk az aszfaltot, ahol út volt, föld legyen
Visszavesszük a határt, mit az idő rég elvett tőlem
Moszkva húzza az ekét, mögötte kel az új világ
Szántunk, vetünk, a porban velünk
Egy régi dal, mit a motor kiált

**Verse 2**
Silózni megyünk, ha délre fordul
Szecska száll, mint zöld aranyporul
Kopog a kés, a dob szívverése
Töltjük a gödröt, jövőnk reménye
Bálázni este, naplementébe’
Szalmagyűrűk az udvar szívébe
Pattannak a kötelek, szoros körök
Mint a régi szavak, hogy: „dolgozunk, örök”

**Refrén**
Felszaggatjuk az aszfaltot, ahol út volt, föld legyen
Visszavesszük a határt, mit az idő rég elvett tőlem
Moszkva húzza az ekét, mögötte kel az új világ
Szántunk, vetünk, a porban velünk
Egy régi dal, mit a motor kiált

**Bridge**
Nem kell nekünk díszvárosfény
Ha itt a rög az igazi kézjegyén
Kerekünk alá susog a múlt
Hogy aki vetett, az aratni jut
Aszfalt reped, kinő belőle
Egy szál búza, nézz rá, nő-e
Látod, testvér, még él a föld
Csak visszaadjuk, mi mindig övé volt

**Refrén**
Felszaggatjuk az aszfaltot, ahol út volt, föld legyen
Visszavesszük a határt, mit az idő rég elvett tőlem
Moszkva húzza az ekét, mögötte kel az új világ
Szántunk, vetünk, a porban velünk
Egy régi dal, mit a motor kiált

**Outro**
Ha a Moszkvával megindulunk
Éjben, nappal, végig az úton
Hol tegnap még zaj volt és zajos sorok
Ma rög alattunk, s mélyen hallgat a por
Felszaggatjuk az aszfaltot, míg bírjuk szívvel, kézzel
Mert aki földet szánt, az ír az Isten ceruzájával, csendben.