Ragyog mindig

Mikor megláttalak először,
a szívem súgta: nincs tovább.
Nem hittem el, hogy ez a szépség
engem vár egy állomáson át.

Ragyogtál, mint csillag az égen,
csókjaid betöltötték az éjt.
Oly egyszerű és mégis csodaszép,
jó visszanézni mindarra, mi volt rég.


Ragyogj mindig, légy ott mindig,
ha sötét az éj, vagy felragyog a nap.
Szeress úgy, mint legelőször,
mert én szeretlek, és melletted maradok.


Volt sok bánat, volt sok szép emlék,
de egymás mellől el nem mentünk már.
Nem árultuk el soha egymást,
nem néztünk félre, ha fájt.

Most már tudjuk, ez volt az utunk,
amin együtt vitt tovább a szél.
Minden lépés, minden perc azt súgta:
egymás nélkül nincs remény.


Ragyogj mindig, légy ott mindig,
ha sötét az éj, vagy felragyog a nap.
Szeress úgy, mint legelőször,
mert én szeretlek, és melletted maradok.


Nem tudom, mi vár még ránk,
de tovább megyünk az úton át.
Együtt állunk minden ellen,
ha kéz a kézben nézünk szembe a világgal.

Egy a sorsunk, egy a szívünk,
szeretünk, míg élünk még.


Ragyogj mindig, légy ott mindig,
ha sötét az éj, vagy felragyog a nap.
Szeress úgy, mint legelőször,
mert én szeretlek,
és örökké melletted maradok.