apámnak

Reggel mikor felébredek,
Játékosan reám nevet.
Értem dobog az Ő szíve,
Gyere Ádám, bújj csak ide!

S Apát látván az ágyban,
Én szedem is apró lábam.
Tudom nála jó helyem lesz,
Erős karja menedék lesz.
Míg Anya a reggelit csinálja,
Apa velem játszik az ágyban!

Mosolyomtól arca ragyog,
Én ilyenkor boldog vagyok!
S ha munkába mész!
Én is megyek!
Nadrágodat nem eresztem!
S könnyes szemmel arra kérlek,
Apa maradj, ne menj még el!

Lehajolva engem ölelsz,
Megígéred, nagyon sietsz.
Az arcomat simogatod,
Könnyeimet felszárítod.
Apa int, mert mennie kell,
Most csak Anya az, ki ölel!
De szívében vele vagyok,
Gondolatban kezét fogom!
S mikor leszáll az est,
Kispárnámra Te teszel le.
Betakargatsz, hogy ne fázzam,
S ne lógjon ki csöpp kis lábam.
Későre jár, álmos vagyok,
Mesédet már alig hallom.
Érzem azt, hogy engem nézel,
Álmomba is Te kísérsz el.
Köszönöm, hogy vigyázol rám,
S hogy Te vagy az Én Apukám!
Velem leszel, míg csak élek,
Te vagy az Én példaképem!