Mustang

Refrén:
Padlógáz, az éj ma nem kegyelmez,
a Mustang üvölt, a világ csak remeg.
Aszfaltvér folyik a kerekek mögött,
ha ráállok, minden határ összedől.
Kemény szív, fémtest – ez az örökség,
száguldás az életem, nem a könyörség.

1. Versszak:
Fekete út, a város fényben izzik,
a motor hörög, a horizont rám visszainteget.
Fenevad vár a piros lámpán túl,
ha zöldre vált, már csak a füst marad a múltból.
Nyomom, hadd sikítson a fordulat,
itt nem kérdezik, miért pörög a pulzusod.
A kormány rángat, de én tartom a vonalat—
itt a szabadság nyers, nem simogat.

Refrén:
Padlógáz, az éj ma nem kegyelmez,
a Mustang üvölt, a világ csak remeg.
Aszfaltvér folyik a kerekek mögött,
ha ráállok, minden határ összedől.
Kemény szív, fémtest – ez az örökség,
száguldás az életem, nem a könyörség.

2. Versszak:
A szél csontig vág, de én csak röhögök,
mert aki lassít, az már eleve vesztett.
Túl sok szabály, túl sok száj beszél—
én vagyok az, aki semmitől se fél.
A Mustang hátán visz a lángon át,
a motor hangja nekem az imádság.
Ha egyszer elkap, már nem enged el
ez a vad erő, ami bennem ébred fel.

Zárórefrén:
Padlógáz, az éj ma nem kegyelmez,
a Mustang üvölt, a világ csak remeg.
Nézd, ahogy az éj mögöttem összeég—
aszfaltvér a nyomom, és az út az enyém.


---