Elvesztettelek (Egy szomorú magányos blues)

Nézek ki az ablakon
Eső mossa a fákat
Merre járhatsz most, azt nem tudom
Rád gondolok, de távol vagy tőlem
Talán szerelmes vagy és mást ölel karod

Szép emlékeimben főszereplő voltál
Mikor együtt voltunk csillogott zöld szemed
Mosolyodtól tavasz volt szívemben
Mit rontottam el?
Miért nem voltam jó? Nem tudom.

Ó Istenem, most érzem igazán
Ki voltál nekem, kit vesztettem el
Késő már a bánat, nincs már visszaút
Csak emlék maradsz nekem
És a szívem szomorú

Nehéz így újra megtalálnom önmagam
Túl nagy bennem a veszteség
Az érzés mit adtál sohasem múlik el
Otthonom csak egy üres ház
És nincs benne most boldogság

Miért nem szerettelek jobban
Amikor együtt éltünk te jó voltál hozzám
De nem értékeltem eléggé
Nem vigyáztam rád
Nem ezt érdemelted

Ó Istenem, most érzem igazán
Ki voltál nekem, kit vesztettem el
Késő már a bánat, nincs már visszaút
Csak emlék maradsz nekem
És a szívem szomorú

Csak emlék maradsz nekem
És a szívem szomorú