Három szív, egy út

Kertvárosi társas házban kezdődött minden, Fák alatt játszottunk, szívünkben kincsen. István nevetett, Zozo álmodott, Zsolti volt a fény, ha borultak napok.

Három szív, egy út, Nem számít, merre fúj a szél. Ha ti vagytok mellettem, Minden könnyem fénybe ér. Árvák lettünk, de nem vagyunk egyedül, A szeretet összeköt, bárhol legyünk.

Szikáncs lett az új otthonunk, Ott is együtt voltunk, mint régi korunk. Volt, hogy fájt, volt, hogy csend volt csak, De a szívünkben mindig szólt egy dal.

Három szív, egy út, Nem számít, merre fúj a szél. Ha ti vagytok mellettem, Minden könnyem fénybe ér. Árvák lettünk, de nem vagyunk egyedül, A szeretet összeköt, bárhol legyünk.

Távolság jöhet, idő elszállhat, De a szívünk egymásért dobbanhat. István, Zozo, Zsolti – örök kötelék, A múltunkból épül fel a remény.

Három szív, egy út, Nem számít, merre fúj a szél. Ha ti vagytok mellettem, Minden könnyem fénybe ér. Árvák lettünk, de nem vagyunk egyedül, A szeretet mindent legyőz – örökké velünk.