Máté

Drága Máté!
Beléd szerettem, ezért foglak elengedni.
Emlékszem mikor még csak vásárló voltál, már akkor is felfigyeltem Rád, megmagyarázhatatlan érzésem volt már akkor is, és mikor minden vásárlásod után szép napot kívántál, elolvadtam. Emlékszem mikor kiderült, hogy anyukádat tanítom be, egyből arra gondoltam hogy többet foglak látni. Emlékszem mikor kiderült, hogy munkatársak leszünk.. Istenem, majdnem kiugrottam a bőrömből.
Egyre többet és többet mentem be hozzád, és csak azt vettem észre hogy 2 majd 3 óra is eltelt. Minden percét imádtam, mert Veled lehettem, még ha csak a boltban is. Boldog voltam ettől. Imádtam ahogy mesélsz, ahogy megnyíltál nekem, és közbe elvesztem a kék szemeidben. Beleszerettem. Folyamatosan azt éreztem, hogy valami húz hozzád, mennem kell. A világot jelentette nekem az együtt töltött idő. Eljött a pillanat, amikor együtt buliztunk. Még jobban beléd szerettem, imádtam azt az estét, imádtam veled lenni. Gondoltam rá, hogy akkor és ott elmondom ami bennem van, de nem akartalak elveszíteni, így lebeszéltem magam róla. Milliószor megnéztem már a közös képünket, kedves emlék számomra, mert Te és én vagyunk rajta. Telt, múlt az idő.. mi tévő legyek? Mondjam el az érzéseimet, lesz ami lesz alapon? Megtettem.. rögtön megláttam az írásodba azt az egy kis részletet. Összetörtem. Viszont az, hogy őszinte voltál velem rengeteget jelentett, és amikor írtad hogy szeretnéd megtartani a kis barátságunkat, ennek ellénere örömmel töltött el. Bevallom nagyon nehéz volt először a szemedbe nézni, nagyon nehéz. Nyílván nem tudlak megváltoztatni és nem is akarlak, de legbelül ez fájt.. kegyetlenül fájt.
Elvesztem. De ahogy láttam, hogy ez neked nem kellemetlen, bátrabb lettem és ugyanúgy bementem Hozzád, mint előtte. Imádtam, imádtam ismét Veled lenni, és úgy éreztem közelebb kerültünk egymáshoz. Hagytam, hogy sodródjak, csak Veled lehessek. De legbelül szenvedtem. Máson kívül nem tudtam senkire sem gondolni. Ott voltál a fejemben, az álmaimban, mindenhol.
Pár napja mondtál nekem valamit.. egy világ omlott össze bennem, összetörtem ott abba a pillanatba de Neked ezt nem mutattam ki. Kegyetlenül fájt. Sok minden kavargott bennem aznap délután.. sírtam, gondolkodtam. És arra a döntésre jutottam, hogy elengedlek bármennyire is nehéz lesz. Elengedem azt az embert, aki megmutatta nekem, hogy tudok mélyen és őszintén szeretni. Akinek a lelkébe, a mosolyába és a szemeibe szerettem bele. Soha senki nem váltott ki ilyen érzeseket belőlem mint Te, ezért hálás vagyok!
Drága Máté! Az a személy akit Te megszeretsz, közel engedsz magadhoz, a világ legszerencsésebb embere, mert Veled lehet! Holnap utoljára még látni szeretném a gyönyörű kék szemeid, a mosolyod és hallani a hangod! Utána viszont én eltűnök az életedből. Szívből örülök a boldogságodnak, de ezt képtelen vagyok végignézni. Remélem megfogod találni azt az embert, aki méltó Hozzád, tiszta szívemből kívánom Neked!
Szeretlek.. ezért engedlek el!
Köszönöm, hogy egy kis ideig az életem része voltá