Hol vagytok?

Minden nap mosoly mögé bújok,
pedig belül rég összetörtem már.
Sorban jönnek hozzám a lelkek, meghallgatni amit a problémájukra súgok,mert tudják tőlem választ kapnak rá.
De ha én kiáltok,csak a csend felel, üres szobám visszhangja ébred fel
Minden szív bezárult előttem, és mindenki eltűnt akiben hittem
Refrén:
Hol vagytok amikor én sírok?
Ki hallja meg végre a néma szívszót?
Mindig erős voltam helyettetek,
de most én lennék akit kellene mentenetek
Minden könnyem értetek hullott el,
de ha én fájok senki sem figyel.
Ki hallja meg? Ki ölel át?
Vagy örökre egyedül maradok már?

Régen ő fogta meg a kezem,egy szavam elég volt,hogy bánatomat észrevegye
Most elfordul ha megfáradt hangom egy kicsit mélyebbre engedem
Nem hallja meg sosem,ha szeretetért kiáltó lelkemet sírva megnyitom
Mindenki rohan, a saját útján jár,de hozzám senki sem érkezik meg már.
Láthatatlan lettem a világban,ahol a szeretet csak üres szavakból áll
Refrén:
Hol vagytok mikor én sírok?
Ki hallja meg végre a néma szívszót?
Mindig erős voltam helyettetek,de most én lennék akit kellene mentenetek.
Minden könnyem értetek hullott el,de ha én fájok senki sem figyel
Ha még számítok nyújtsd felém a kezed, mielőtt végleg eltűnik a lelkem.
Ki hallja meg? Ki ölel át?
Vagy örökre egyedül maradok már?
Híd:
Nem kérek sokat csak egy percet
Hogy valaki rám is figyeljen
Ne mindig az én vállam legyen
Ahol mások leteszik a terheket.
Engem ki hall meg? Ki ölel át?