Lépcső

A lépcső mindig két irányba vezet. Lefelé vagy felfelé!
Mégis egy út, de nem mehet egyfelé!
Mértéket ad haladásnak, bukásnak.
Végig kell járjuk a lépcsőt, hogy ne tűnjünk butának!

Mehetnénk lifttel is, csak egy gombnyomás az egész.
Hamarabb ott lennénk, még más a lépcsőn felér.
Habzsolnánk az életet, és lenéznénk a magasból.
De nem becsülnénk meg, mert a lépcső hiányzik magunkból.

Az a lépcső, ami megtanítja az embert becsülni, értékelni.
Az a lépcső, ami megtanít más embert tisztelni.
Az a lépcső, amin, ha kettőt előre és egyet hátra.
Az a lépcső, ami az észre is hat, és nem csak a lábra.

Most veled beszélek erről, itt ülsz velem a lépcsőn,
Látom, hogy érted, szemed néz rám fénylőn!
Akkor érted most már, hogy a lépcső tudás és nem gátol,
Most befejezem nevelőink szavával - "Állj fel, mert felfázol!"