ott

Hallgass ide szívem, most komolyan beszélek,
Nem vagyok költő, de most belőlem csak úgy jön a lélek.
Olyan vagy nekem, mint a napfény a sötét úton,
Ha te nevetsz, testvérem, én is veled dúdolom.

A szemed, mint a csillag, mikor tiszta az ég,
A hangod, mint a nóta, amit anyám is énekelt rég.
Nem kell nekem más, se pénz, se nagy ház,
Csak gyere ide hozzám, mert a szívem már hozzád száll.

Téged választ a szívem, nincs más utam,
Mint a cigány a hegedűt, úgy szeretlek, angyalom.
Nem ígérek palotát, csak őszinte szavakat,
De ha velem vagy, minden nap csak ragyog a nap.

Mondják rám, hogy csavargó, szabad a lelkem,
De nálad letenném még a vándor kalapom is, hidd el.
Te vagy a végállomás, nem csak egy megálló,
Minden perc veled olyan, mint egy áldó imádság, halló!

Nézd, nincsen gyűrűm, de hoztam egy rózsát,
Szívem közepéből, nem vettem boltban, úgy ám!
Ha kéred, éjjelente éneklek neked dalt,
Csak mondj igent, s a világ már nem fáj, csak te vagy.

Téged választ a szívem, nincs más utam,
Mint a cigány a hegedűt, úgy szeretlek, angyalom.
Nem ígérek palotát, csak őszinte szavakat,
De ha velem vagy, minden nap csak ragyog a nap.

Lehet másoknak nem vagyok tökéletes,
De nálad ember lettem, nem csak egy név a térképen.
Ha kérdezik, ki az a lány – mondom: az én reményem,
Az a csillag, amit az ég küldött le az én szívemért, édesem.

Téged választ a szívem, nincs más utam,
Mint a cigány a hegedűt, úgy szeretlek, angyalom.
Nem ígérek palotát, csak őszinte szavakat,
De ha velem vagy, minden nap csak ragyog a nap.