Hulló falevelek

Hulló falevelek

És hullnak, táncolnak a szélben,
mint a rég elfeledett emlékek,
sárgák, barnák, vörösek,
amik bár haldokolnak, de még élnek.

Nézem őket, és látom bennük
a saját lelkem törmelékeit,
az elengedett álmokat,
a kimondatlan szavakat,
a meg nem élt szerelmeket.

Minden levél egy-egy apró halál,
egy-egy lemondás,
egy-egy elfeledett lehetőség,
és én itt állok, mint egy kopár fa,
várva az álmot, várva a telet,

Azt mondják gyűjtsd össze a leveleket,
készíts belőlük valamit,
egy képet, egy koszorút, egy emléket.

Szóval hagyom őket hullani,
hagyom őket elszállni a széllel,
hagyom, hogy felszáradjon a nyár könnye,
és én itt állok egyedül, várva a telet.
várva a csendet, várva, hogy hulljanak
a rozsdás levelek.