Vigyázz nyuszi

Vigyázz, nyuszi

Megbotlott a nyúl a járdán,
szörnyű seb lett hátsó lábán,
sántikálva tovább szaladt,
utána még nyom sem maradt.

Muszáj volt, hogy lábra keljen,
néma jajjal énekeljen,
hisz kergette a lompos róka,
ha elkapja, az nem lesz móka.

Éles foggal rávicsorog,
éhes hasa, mint ágyú, morog,
szeme villan, igen sunyi,
hogyha elkap, véged, nyuszi.

Bújj el gyorsan ürgelyukba,
ott remegjél meglapulva,
ma már répát úgysem ehetsz,
hajnaltájban hazamehetsz.

Szegény nyuszi meglapulva
gubbasztott az ürgelukban,
el is aludt szegény pára,
korgó hassal álmát várja.

Jött az bizony lepkeszárnyon,
mint nyúlfióka rókaháton,
óriás lett biz belőle,
mint délceg lovag, ment a mezőre.

Rókát eszem ma ebédre,
bőre kandallóm elé lesz terítve,
hadd lássa az egész világ
nyúlfiút, a daliát.

De elszáll ez az édes álom,
valóság most megtaláljon,
leselkedik már a hajnal,
kedveskedik madárdallal.

Siess, nyuszi, ne légy gyáva,
hisz anyád már vár lakomára
káposztával, édes tökkel,
kitárt karral, örömkönnyel.

Szedi lábát, meg nem áll,
kicsi szíve kalapál,
végre, végre hazaértél,
el ne áruld, hogy nagyon féltél.

Bújj csak oda jó anyádhoz,
hadd öleljen végre magához,
legyen örök a tanulság,
legyőzni a félelmet az igazi bátorság.