Tenger felett

Úgy szeretnék egyszer,
tenger partján járni,
mint büszke, fess sirály,
magas égbe szállni.

Ülnék felhő ágyra,
s csillogó szemembe,
a végtelen nagy víz,
tükröződne egyre.

Pajkos delfinekkel,
én is útra kelnék,
hullámok taraján,
széllel versenyeznék.

Végtelen határán,
a Nap, ha le is menne,
úgy festene mintha,
egy csodás kép lenne.

Eljönne az éjjel,
hűvös árnyék kúszna,
mint délceg vitorlás,
Hold tavában úszna.

Milliónyi csillag,
mosná gyémánt arcát,
pattogó szikraként,
vívná vízi harcát.

Vihar hogyha jönne,
táncra kelnék véle,
még villám csapkodna,
mennydörgő zenére.

Hajnal felé aztán,
elfárad az éjjel,
ráborul egy új Nap,
fényes köntösével.

Szertefoszló álmom,
vele együtt tűnne,
keserves valóból,
méreg láncot fűzne.

De, szeretnék egyszer,
tengerparton járni,
mint büszke,fess sirály,
magas égbe szállni.