Éjféli bűnbánat

Elmenekít ma a csend üledéke
Bársonyos árnyat!
Csengő kacajt!
Nem lehetek ma a kő töredéke
Vágyam a távolból
Erre szalajt.

Testem a fagyból az áradó rétre
Zöldellő fákat!
Tűnő avart!
Felnézek újra a vérvörös égre
Könyörgő szívemből
Szelet kavart.

Éjfélre ímhol a napnak már vége
Fáradó szárnyat!
Múló zavart!
Barlangba lelkem már pihenni tér be
Bánja hogy mindenből
Jobbat akart.