VÁRAKOZÁS A FÉNYRE

Keresem a csendnek éneklő dallamát,
Várom belépését a nyitott ajtón át.
Várom, megkeressen, magához öleljen,
Isten hangja csendből, mostan felkeressen.

Itt maradjon velem, zokogó keblemen,
Simogasson engem, nálam megpihenjen.
Mosolyt hozzon nekem, adjon mosolyából,
Egyetlen kis morzsát örök országából.

Esdekelnék érte, oly nagyon szeretném,
Ezt a drága kincset, bár kiérdemelhetném.
Tükörben meglátnám fénysugárnak fényét,
Gyötrő kérdésemre a válasz reményét.

Nézegetem tükröt kereszt közelében,
Mikor száll le Krisztus a nagy csendességben.
Hallani szeretném fának zizegését,
Megtörje a csendnek csendes szendergését.

Más ez a csend mostan, mint üres szoba csendje,
Áthallatszik rajta Krisztusnak kegyelme,
Bíztatás keresztről átitatja csendet,
Simogatja lelkem és ígéretet sejtet.

Várom fénysugarat, fénynek csillanását,
Kábultan álmodom fénynek az országát.
Talán mintha mostan egy sugár csillanna,
Zaj törli sugarat, mielőtt villanna.

Mond meg nékem tükröm, benned a kereszttel,
Láttad-e sugarat együtt feszülettel,
Elhallgatja titkát, talán majd meglátom,
Fénysugarat láttam, vagy csak volt szép álom.