Megváltók

Sötét felhők gyűlnek, a város felett zúg az ég,
villámok rajzolják a nevünket, s a szív megáll, ha elér.
Marco szeme jég, Róka lépte hangtalan,
a csönd is meghajol előttük, a végzet rájuk van írva már.

Fasírt dübörög, mint orkán, tör, zúz, nem kérdez,
Putamala árnyként oson, s a lehelet is elvész.
A félelem vért itat az utcák kövével,
ki szembe jön, az eltűnik – nincsen kegyelem, csak éjfél.

Megváltók vagyunk – a város ítélete,
villám perzsel, mennydörgés a vége.
Ne állj az utunkba, mert elnyel a sötétség,
itt nem születik hős, csak áldozat a mélység.
Mi vagyunk a Megváltók!