Örvény

Életem fojóján történt mit már nem részletezek, életem fojóján mit nem szépíthetek, életünk fojòján mint talán veletek is megesett, hogy lehúzott a méj örvény és kegyetlenül nem engedett, reménytelen nem engedett.

Mert lent a méjben levegő nèllkül, mint a pokol alja hűs szellő nélkül a rémület világa készül bevégezni a széttört utam, mit csak kapálozva vergődve és már maradék erőm is széttörve. De még valami hajt még, valami hajt és nem tudom miféle erő van még bennem, vajon miféle erő lakozhat még bennem!

Valahol a folyón az örvény mélyén, már csendben a víz sodor tekergetve, a meder aljába bele verve a testem amej az erejét már rég elfelejtve fekszik, csak fekszik az iszapban az iszapban, és mikor már bele törődtem a végzetbe és lelkemet már szétszedve, valami a lelkem mélyén dühöt szít amit nem értek miért hív.
Mert lent a méjben levegő nèllkül, mint a pokol alja hűs szellő nélkül a rémület világa készül, bevégezni a széttört utam, mit csak kapálózva vergődve és már maradék erőm is széttörve várom. De még valami hajt még, valami hajt és nem tudom miféle erő van még bennem, vajon miféle erő lakozhat még bennem, nem értem mijen erő lakozhat még bennem.

Erőt adott hogy két kezemnek támasz legyen két szememnek erőt adva, magamat feloldozva ellökve a pokol aljáról felfelé lökjem, és valamiért amit nem tudok, magamat meg mentsem, saját magam meg mentsem. De nem értem mi ez ami hajt, mi lehet ami hív, ami így késztet, ami így késztet!
Mert lent a méjben levegő nèllkül, mint a pokol alja hűs szellő nélkül a rémület világa készül bevégezni a széttört utam, mit csak kapàlozva vergődve és már maradék erőm is széttörve. De még valami hajt még, valami hajt és nem tudom miféle erő van még bennem, vajon miféle erő lakozhat még bennem! És vajon meddig lesz amíg hív amíg hajt vajon végig ki tart e vagy a víz tetejét levegőm nélkül csak alulról látom majd ?!