Láttam

Láttam szemedben ifjúságod tündöklő örök havát
S kihullni hajad záporából borostyán illatát az ősznek
És láttam megfakulni kristály fényét a Napnak
S ragyogni ölelését minden mozdulatnak
Mely belőled fakadt

Ó hányszor mondtam volna el lázadását a láznak
Testetlen örömét a reménytelen vágynak
Hogy láthatlak majd újra, s talán szólhatok is hozzád
Alázatom elébed tajtékzó hullámok hozzák

És hányszor mondtam volna végül
Szépséged milyenné szépül
Ó szabadság lebbenő felleg-fátyla
Engedd, hogy létedet magába zárja
Az indulni készülő szív