Lent a völgyben fürge patak csörgedezik, tovaszalad. Vihar dúlt még tegnap este, a szép erdőt körbenyeste. Sóhajtoznak az öreg fák, megtépázott lombkoronák. Hegy peremén kőtörmelék, kettétört fák, vadgesztenyék feslő háncsán esőcseppek, villám égette bőrhegek jelzik a szél hevességét, őrzik az éjszaka vétkét. A víz felett fahíd feszül, felette gerlepár repül, megpihent már a természet, őszinte kis mosolyt érlel. Csillag ragyog a dombtetőn, virág nyílik a harcmezőn.