McMeló

"McMeló – A Gépek Árnyékában"
(Verse 1)
Fekete sapka, mosolygós jelvény,
De belül feszít a monoton elvárás és a tempó, ami kemény.
Szól a gép, pattog a zsír,
Láncon pörög a hús, és az órák csak mennek, hova visz ez a sír?
(Chorus)
McMeló, McFájdalom,
Az olaj szaga örökké itt marad a karomon.
McMeló, McÉjszaka,
A gépek árnyékában rejtve a harcunk – és az álmaink hamva!
(Verse 2)
Rohanás van mindig, soha nincs megállás,
Előttem a sor, mint egy végtelen állomás.
"Gyorsan, gyorsabban!" - üvöltik a szavak,
De én csak egy kis szünetre várok, amíg a szívem nem szakad.
(Chorus)
McMeló, McFájdalom,
Az olaj szaga örökké itt marad a karomon.
McMeló, McÉjszaka,
A gépek árnyékában rejtve a harcunk – és az álmaink hamva!
(Bridge)
Minden egyes éjszaka, csak még egy műszak,
Az álmaimat nyomja el a forró krumpli és a zsírillat.
De tudom, hogy erős vagyok, én kitartok,
Mert ez csak egy állomás, és egyszer majd elszabadulok!
(Breakdown)
Húsok, szószok, a kezem remeg,
A kasszánál állok, de belül üvöltök veled.
McMeló, nem láncolsz örökre magadhoz,
Lázadás él bennem, mert én több vagyok ennél is!
(Outro)
És ha egyszer kilépek innen végleg,
Tudom, hogy magam mögött hagyom a gépek rémét.
McMeló, ez volt csak egy lépés,
Mert én szabad leszek – minden McÁlomnak vége!