A CSEND HALÁLA

Miért, miért? az árva csend zokog,
S a könny pereg, szülője fájdalom,
S a földre hull, hiába szól dalom,
S a por temet pihenve "friss poron".
Halott a csend, a sír nehéz, s a gyász,
Sirám terem, s virágja is sirám,
Halott csokorba fonja kínt, s kiált,
Keserve zengi most a vágydalát.
Csak élni, élni, csend, amit szeretne,
S a halk zenéje fáj, de álmodó,
S a perc zizeg, s a léte már poros,
S a harci zaj ma rút halált keresget.
Ha csend a sírban, élet elveszett,
A harc a létre így borít lepelt.