Távolság, vágy, szerelem!

Ott voltam nálad, az erdélyi hegyek alatt. Nyár volt, mikor rádtaláltam. Megláttalak még nem tudtam, hogy Te leszel az, aki boldoggá tesz. Azóta minden nap, minden üzenet és hívás megérint, mintha itt lennél a szívemmel együtt lüktet. A hegyek fölött ragyogott az égszínkék álom, a szívem súgta, te vagy, akit vártam. Azóta minden gondolatom feléd száll. Távol vagy Tőlem, de én mégis rád vágyom. Minden üzeneted, minden sorod emlékeztet, hogy veled vagyok. Ritkán látlak, de minden perc ajándék. Minden találkozás, mint egy régen várt csodás kép. A távolság csak próbára tesz minket, de a lelkem a tiéd, és nem engedlek el. Néha fáj a távolság, néha nehéz várni, de hiszem, hogy együtt tudunk majd álmodni. A szívbünkben él a remény és a fény, hogy egy nap majd melletted ébredek én. Ha elzárna a távolság, a szívünk megtalálja a másik világát. Ott leszek melletted, minden gondolatban, mert összeköt minket az ég minden titka. Talán egyszer majd egy nyári éjen, nem lesz távolság, csak a szerelem teljes szépségben. Addig minden üzenet, minden vágyott perc az égi világ üzenete, hogy megtaláltam Téged. Az idő és távolság nem számít, csak Te és Én! A szívünkben ott él a remény. Egyszer egymáséi lehetünk a Hargitán, ahol a kis madár is azt dalolja: gyere hozzám Erikám!