Dájmond

(Verse 1)
Dájmond vagyok, huszonegy,
Budapesten élem az életem,
Egyetemre járok nappal, este
A hotelben szolgálok ébren, csendben.
Nem könnyű ez, de így élek,
Nem panaszkodom, csak remélem,
Hogy egyszer majd talán vége lesz,
De most még nem látom, hol a kereszt.
(Pre-Chorus)
Otthon vár rám Unknown, egy kiscica,
Pici, aranyos, de a gond vele nagy,
Mindenhol szétpisil és bekakil,
Nem alszom tőle már hetekig.
(Chorus)
És a barátnőm is terrorizál,
Szavai élesek, mint egy kést áll,
Szívem mélyén fájdalom ég,
De tartom magam, mert muszáj még.
Dájmond vagyok, én túlélő,
A város zajában bolyongó.
(Verse 2)
A hotel falai magányba zárnak,
Vendégek jönnek, de nem maradnak,
Álmokat cipelek, nehéz a táska,
A szívem otthon vár, ahol zárva.
Unknown nyávog, de mit tegyek?
Egy kiscica, csak szeretne velem lenni,
De hányszor nézem a szarát a padlón,
És közben csendben össze töröm magam.
(Pre-Chorus)
Otthon vár rám Unknown, egy kiscica,
Pici, aranyos, de a gond vele nagy,
Mindenhol szétpisil és bekakil,
Nem alszom tőle már hetekig.
(Chorus)
És a barátnőm is terrorizál,
Szavai élesek, mint egy kést áll,
Szívem mélyén fájdalom ég,
De tartom magam, mert muszáj még.
Dájmond vagyok, én túlélő,
A város zajában bolyongó.
(Bridge)
Néha elgondolom, mi lenne, ha mennék,
De hova futnék, nincs más hely, csak az ég,
Unknown nyávog, én meg csak ülök,
Szívem mélyén én még mindig felnövök.
(Chorus)
És a barátnőm is terrorizál,
Szavai élesek, mint egy kést áll,
Szívem mélyén fájdalom ég,
De tartom magam, mert muszáj még.
Dájmond vagyok, én túlélő,
A város zajában bolyongó.
(Outro)
Dájmond vagyok, huszonegy,
Álmaimban talán egyszer lesz rend,
De most csak Unknown, csendben nyávog,
És a lelkem mélyén tovább álmodok.