ősz2222

[intro]
[verze1]
szürke ködben nyúlik el a reggel,
fénysugár játszik sárga levelekkel
hull a lomb, fényes aranyba öltve,
lassan Földre ér, és eltűnik örökre
[verze2]
álmosan kúszik a nap az égre,
ködtakaró vár a szélre
tél nesze még halk és óvatos,
de a hajnal hideg ujja már fagyos
[chorus]
az Ősz ruhája, színekben pompázik,
de a ruha mögött már a halál vadászik
tort ül az idő, csendes ünnepély,
A földön az elmúlás mindent lecserél.
[verze3]
Színes levelek hullanak mint a könnyek,
de a fák mélyén már a végzet gyökerez.
A csalfa őszt azért látod szépnek
mert arany színeivel elrabolja a szíved
[verze4]
minden gyönyörű színnel, csalfa levéllel
ködtáncos, tarka ruhás őszi réttel
már cinkosan a közelgő halál üzen
a temetést enyhítve, mindenkiben
[chorus]
az Ősz ruhája, színekben pompázik,
de a ruha mögött már a halál vadászik
tort ül az idő, csendes ünnepély,
A földön az elmúlás mindent lecserél.
[outro]