[intro] (szürke ködben nyúlik el a reggel, -fénysugár játszik a sárga levelekkel, -) (lassan hull a lomb, aranyba öltve, -szép halottként zuhan a földre -) (Lassan kúszik a nap az égre, -ködtakaró vár a szélre) (tél nesze közelít, még halk és óvatos, -de a hajnal hideg ujja már fagyos) (az Ősz ruhája, színekben pompázik, -de a ruha mögött már a halál vadászik) (Tort ül az idő, hosszú csendes ünnepély, - A földön az elmúlás mindent lecserél.) (Színes levelek hullanak mint a könnyek, -de a fák mélyén már a végzet gyökerez.) (A csalfa őszt azért látod szépnek, mert arany színeivel elrabolja a szíved) (minden gyönyörű színnel, csalfa levéllel -ködtáncos, tarka ruhás őszi réttel már cinkosan a közelgő halál üzen) ( a temetést enyhítve, mindenkiben)