Hosszú az út

Hosszú az út, amig lábam érintheti a földet
Nem tapossa ki senki, nekem kell menetelnem
Jóban-rosszban örömben, néha bánatban és gödörben
De fel kell, hogy kapaszkodjak, hisz szükség van rám!
Ha ő nem is volt őszinte, de megbocsájtottam
Érzéseim elmondta, mit komolyan is gondoltam
Mégis gyűlnek a fekete felhők felettem!
Már úgy érzem megőrülök, de nem ezt érdemeltem!
Segítség kell, mert egyedül ezt nem bírom
Lelkemen akkor a teher, hogy összeroppant most
Kérlek akinek ezeket a sorokat leírom szóljon hozzám
Mondja el az igazat, ne áltasson már!
Soha nem fogom felhozni, de így belepusztulok
Tudnom kell, hogy miért történt, mondj végre igazat!
Kétségek közt elpusztulok, a lelkem így is beteg
Meggyógyulok biztosan, de az igazat mond el nekem.