Aszfalt betyárok

Hajnali köd ül még a szürke tájon,
De a brigád nem vár, hogy a nap ránk találjon.
Tomika a főnök, ő adja ki a tervet,
Mindenki figyel, mert ő diktálja a rendet!
Tamás már a rajzot nézi, merre megy a csík,
A szintezést ma senki el nem hibázik.

Húzzuk az aszfaltot, feszül a lapát,
Bár szakad a víz rólunk, hajtjuk a melót tovább!
Ég a tenyér, sajog a hát, de a jókedvünk él,
Ez a csapat a nehéz naptól soha meg nem tér!
Robog a henger, a nóta száll,
Minden egyes úttal egy új világ vár!

Zoló megy a finiserrel, dübörög a gép alatt,
Tökéletes a vastagság, a szőnyeg sima maradt.
Mert mögötte Pisti árgus szemmel figyel,
A centiket méri, a minőségből nem enged el!
Patrik közben viccel, dől a nevetés,
Így nem is olyan nehéz a sárban a lépés.

Húzzuk az aszfaltot, feszül a lapát,
Bár szakad a víz rólunk, hajtjuk a melót tovább!
Ég a tenyér, sajog a hát, de a jókedvünk él,
Ez a csapat a nehéz naptól soha meg nem tér!
Robog a henger, a nóta száll,
Minden egyes úttal egy új világ vár!

De nehéz a csákány, mikor a déli nap süt le ránk,
Poros a torkunk, és nehéz minden kalapács-csapás.
Elek csak gyógyul a tegnapi másnapból csendben,
Napszemüveg mögött próbál bízni a rendben.
De a munka nem áll meg, pörög a plató,
Cingár billenti a kocsikat, a gőzölgő aszfalt lentről látható!

Húzzuk az aszfaltot, feszül a lapát,
Bár szakad a víz rólunk, hajtjuk a melót tovább!
Ég a tenyér, sajog a hát, de a jókedvünk él,
Ez a csapat a nehéz naptól soha meg nem tér!
Robog a henger, a nóta száll,
Minden egyes úttal egy új világ vár!

Tomika bólint: „Pisti, megvan a vastagság?”
Cingár leinti az utolsó teherautót, Zoló leállítja a gépet a nagy meló után.
Elek is felébredt végre, és mindannyian elégedetten néznek az új útra.
Szép volt, fiúk! Holnap újra kezdjük!
(Nagy nevetés, és a jól megérdemelt hideg sörök szisszenése a háttérben.)