Aszfalt betyárok
v6 Mini
@Zoltán Varga
Aszfalt betyárok
v6 Mini
@Zoltán Varga
كلمات
Hajnali köd ül még a szürke tájon,
De a brigád nem vár, hogy a nap ránk találjon.
Tomika a főnök, ő adja ki a tervet,
Mindenki figyel, mert ő diktálja a rendet!
Tamás már a rajzot nézi, merre megy a csík,
A szintezést ma senki el nem hibázik.
Húzzuk az aszfaltot, feszül a lapát,
Bár szakad a víz rólunk, hajtjuk a melót tovább!
Ég a tenyér, sajog a hát, de a jókedvünk él,
Ez a csapat a nehéz naptól soha meg nem tér!
Robog a henger, a nóta száll,
Minden egyes úttal egy új világ vár!
Zoló megy a finiserrel, dübörög a gép alatt,
Tökéletes a vastagság, a szőnyeg sima maradt.
Mert mögötte Pisti árgus szemmel figyel,
A centiket méri, a minőségből nem enged el!
Patrik közben viccel, dől a nevetés,
Így nem is olyan nehéz a sárban a lépés.
Húzzuk az aszfaltot, feszül a lapát,
Bár szakad a víz rólunk, hajtjuk a melót tovább!
Ég a tenyér, sajog a hát, de a jókedvünk él,
Ez a csapat a nehéz naptól soha meg nem tér!
Robog a henger, a nóta száll,
Minden egyes úttal egy új világ vár!
De nehéz a csákány, mikor a déli nap süt le ránk,
Poros a torkunk, és nehéz minden kalapács-csapás.
Elek csak gyógyul a tegnapi másnapból csendben,
Napszemüveg mögött próbál bízni a rendben.
De a munka nem áll meg, pörög a plató,
Cingár billenti a kocsikat, a gőzölgő aszfalt lentről látható!
Húzzuk az aszfaltot, feszül a lapát,
Bár szakad a víz rólunk, hajtjuk a melót tovább!
Ég a tenyér, sajog a hát, de a jókedvünk él,
Ez a csapat a nehéz naptól soha meg nem tér!
Robog a henger, a nóta száll,
Minden egyes úttal egy új világ vár!
Tomika bólint: „Pisti, megvan a vastagság?”
Cingár leinti az utolsó teherautót, Zoló leállítja a gépet a nagy meló után.
Elek is felébredt végre, és mindannyian elégedetten néznek az új útra.
Szép volt, fiúk! Holnap újra kezdjük!
(Nagy nevetés, és a jól megérdemelt hideg sörök szisszenése a háttérben.)
Hajnali köd ül még a szürke tájon, De a brigád nem vár, hogy a nap ránk találjon. Tomika a főnök, ő adja ki a tervet, Mindenki figyel, mert ő diktálja a rendet! Tamás már a rajzot nézi, merre megy a csík, A szintezést ma senki el nem hibázik. Húzzuk az aszfaltot, feszül a lapát, Bár szakad a víz rólunk, hajtjuk a melót tovább! Ég a tenyér, sajog a hát, de a jókedvünk él, Ez a csapat a nehéz naptól soha meg nem tér! Robog a henger, a nóta száll, Minden egyes úttal egy új világ vár! Zoló megy a finiserrel, dübörög a gép alatt, Tökéletes a vastagság, a szőnyeg sima maradt. Mert mögötte Pisti árgus szemmel figyel, A centiket méri, a minőségből nem enged el! Patrik közben viccel, dől a nevetés, Így nem is olyan nehéz a sárban a lépés. Húzzuk az aszfaltot, feszül a lapát, Bár szakad a víz rólunk, hajtjuk a melót tovább! Ég a tenyér, sajog a hát, de a jókedvünk él, Ez a csapat a nehéz naptól soha meg nem tér! Robog a henger, a nóta száll, Minden egyes úttal egy új világ vár! De nehéz a csákány, mikor a déli nap süt le ránk, Poros a torkunk, és nehéz minden kalapács-csapás. Elek csak gyógyul a tegnapi másnapból csendben, Napszemüveg mögött próbál bízni a rendben. De a munka nem áll meg, pörög a plató, Cingár billenti a kocsikat, a gőzölgő aszfalt lentről látható! Húzzuk az aszfaltot, feszül a lapát, Bár szakad a víz rólunk, hajtjuk a melót tovább! Ég a tenyér, sajog a hát, de a jókedvünk él, Ez a csapat a nehéz naptól soha meg nem tér! Robog a henger, a nóta száll, Minden egyes úttal egy új világ vár! Tomika bólint: „Pisti, megvan a vastagság?” Cingár leinti az utolsó teherautót, Zoló leállítja a gépet a nagy meló után. Elek is felébredt végre, és mindannyian elégedetten néznek az új útra. Szép volt, fiúk! Holnap újra kezdjük! (Nagy nevetés, és a jól megérdemelt hideg sörök szisszenése a háttérben.)De a brigád nem vár, hogy a nap ránk találjon.
Tomika a főnök, ő adja ki a tervet,
Mindenki figyel, mert ő diktálja a rendet!
Tamás már a rajzot nézi, merre megy a csík,
A szintezést ma senki el nem hibázik.
Húzzuk az aszfaltot, feszül a lapát,
Bár szakad a víz rólunk, hajtjuk a melót tovább!
Ég a tenyér, sajog a hát, de a jókedvünk él,
Ez a csapat a nehéz naptól soha meg nem tér!
Robog a henger, a nóta száll,
Minden egyes úttal egy új világ vár!
Zoló megy a finiserrel, dübörög a gép alatt,
Tökéletes a vastagság, a szőnyeg sima maradt.
Mert mögötte Pisti árgus szemmel figyel,
A centiket méri, a minőségből nem enged el!
Patrik közben viccel, dől a nevetés,
Így nem is olyan nehéz a sárban a lépés.
Húzzuk az aszfaltot, feszül a lapát,
Bár szakad a víz rólunk, hajtjuk a melót tovább!
Ég a tenyér, sajog a hát, de a jókedvünk él,
Ez a csapat a nehéz naptól soha meg nem tér!
Robog a henger, a nóta száll,
Minden egyes úttal egy új világ vár!
De nehéz a csákány, mikor a déli nap süt le ránk,
Poros a torkunk, és nehéz minden kalapács-csapás.
Elek csak gyógyul a tegnapi másnapból csendben,
Napszemüveg mögött próbál bízni a rendben.
De a munka nem áll meg, pörög a plató,
Cingár billenti a kocsikat, a gőzölgő aszfalt lentről látható!
Húzzuk az aszfaltot, feszül a lapát,
Bár szakad a víz rólunk, hajtjuk a melót tovább!
Ég a tenyér, sajog a hát, de a jókedvünk él,
Ez a csapat a nehéz naptól soha meg nem tér!
Robog a henger, a nóta száll,
Minden egyes úttal egy új világ vár!
Tomika bólint: „Pisti, megvan a vastagság?”
Cingár leinti az utolsó teherautót, Zoló leállítja a gépet a nagy meló után.
Elek is felébredt végre, és mindannyian elégedetten néznek az új útra.
Szép volt, fiúk! Holnap újra kezdjük!
(Nagy nevetés, és a jól megérdemelt hideg sörök szisszenése a háttérben.)
النمط من الموسيقى
Mulatós magyar nóta, bright dance-hall reverb on percussion and cimbalom, rolling cimbalom tremolo and punchy accordion
