[Verse 1] Még ott a bögréd a konyhaasztalon A teafolt rajta Ahogy hagytad régen Belépek halkan Mintha aludnál És mindent összeránt egy régi félelem
A szekrényben illatod még kapaszkodik A kabát ujja mintha intene felém Mondom magamnak Hogy engednem kell De a kezem a kilincsen visszanéz
[Chorus] Anyu Hiányzol Úgy hiányzol Mint levegő a hajnalban Még beszélek hozzád néha halkan Mintha ülnél az ágyam szélén Anyu Hiányzol Úgy hiányzol Nem tanítottál elengedni Csak szeretni Túl erősen Most ezzel kell tovább menni
[Verse 2] A hűtőn a lista Kézírásod ferde „Vigyázz magadra” áll egy szélén félreírva Nem merted mondani Hogy félsz a végtől Csak kérdezted Ettél-e rendesen ma
Az orvos szavai még bennem visszhangzanak De a legutolsó „kincsem” őrzi a napot Ahogy megszorítottad a kezem És rám hagytad az egész világot
[Chorus] Anyu Hiányzol Úgy hiányzol Mint levegő a hajnalban Még beszélek hozzád néha halkan Mintha ülnél az ágyam szélén Anyu Hiányzol Úgy hiányzol Nem tanítottál elengedni Csak szeretni Túl erősen Most ezzel kell tovább menni
[Bridge] Lesz-e még nap Mikor nem fáj ennyire Mikor nem szakad meg bennem minden kép Ha egyszer mosolyogni látlak álmomban Talán elhiszem Hogy jó helyen vagy már rég
[Chorus] Anyu Hiányzol Úgy hiányzol Mint levegő a hajnalban Még beszélek hozzád néha halkan Mintha ülnél az ágyam szélén Anyu Hiányzol Úgy hiányzol Kérlek Őrizz még egy kicsit Míg megtanulok létezni A világgal Ahol te már nem vagy itt
Stijl van muziek
Intimate acoustic ballad with close-mic female vocals, soft fingerpicked guitar and distant piano swells. Verses stay hushed and conversational; chorus blooms with warm stacked harmonies and a subtle string pad that lifts the emotion. Gentle build toward the final chorus, then taper down to a single voice and guitar for a fragile ending.