Magány

Rám borul a csendes éj ,a magány átölel.
A csillagoktól kérdem én, miért nem lehet velem.
Ők kísérik utadat ,ők tudják merre vagy.
De választ tőlük nem kapok, a szívem megszakad.

Rám borul a csendes éj, és én egyedül vagyok.
Titokban beles ablakomon a hold.
Ó mond kedves öreg hold láttad-e őt?
Két karja most kit ölel, kit becézget ő?

De választ tőle sem kapok ,csak némán néz rám a hold.
Közben szememből könny pereg , a bánat dúlja szívemet.
Eljő a reggel és holnap talán...
Két szeme újra rám nevet és megtalálom ami elveszett.