Rám borul a csendes éj ,a magány átölel. A csillagoktól kérdem én, miért nem lehet velem. Ők kísérik utadat ,ők tudják merre vagy. De választ tőlük nem kapok, a szívem megszakad.
Rám borul a csendes éj, és én egyedül vagyok. Titokban beles ablakomon a hold. Ó mond kedves öreg hold láttad-e őt? Két karja most kit ölel, kit becézget ő?
De választ tőle sem kapok ,csak némán néz rám a hold. Közben szememből könny pereg , a bánat dúlja szívemet. Eljő a reggel és holnap talán... Két szeme újra rám nevet és megtalálom ami elveszett.