Gép

felrepültél
alád szorult Budapest, alád szorult
nyikorgott szíved
hamar felhős lett a kék
gyors pillanattá
minden veled töltött év
eléggé kövérek
eléggé töröttek fájdalmaink
tányérodon kopog a villa
hordod bőröm, hordom
örökölt bőröd
szád szét van szívva
aprópénz időnk
csörög zsebedben, zörögsz
csontosabb a váll
hasad alja egy rakás
száraz szalma, hiányzó
tavaszod kilátszik
hiányzol talán
menj, rétegelt lemez
vagy, ugróiskolás
nem lehet ölelni kemencét
ha kihűlt, ha kenyeret nem ád
csaló róka, a bozótba fog
a csapda, farkad egy láng
sírsz, mintha lennél
és eltűnsz, mint
a gép