felrepültél alád szorult Budapest, alád szorult nyikorgott szíved hamar felhős lett a kék gyors pillanattá minden veled töltött év eléggé kövérek eléggé töröttek fájdalmaink tányérodon kopog a villa hordod bőröm, hordom örökölt bőröd szád szét van szívva aprópénz időnk csörög zsebedben, zörögsz csontosabb a váll hasad alja egy rakás száraz szalma, hiányzó tavaszod kilátszik hiányzol talán menj, rétegelt lemez vagy, ugróiskolás nem lehet ölelni kemencét ha kihűlt, ha kenyeret nem ád csaló róka, a bozótba fog a csapda, farkad egy láng sírsz, mintha lennél és eltűnsz, mint a gép