Ó, fenséges magyar zászló lobog fenn az égen, Jaj, mióta vártam már ezt, oly réges-régen, Három színben pompázva lepi meg az eget, Ehhez hasonlót se láttam még eleget.
Százöt éve történt itt e drámai Trianon, Azóta is megmaradt szívünkben e fájdalom. Bár nagyon sajnálom e kudarcot Már rég befejeztük e harcot.
Hősi őseinkért azóta is imádkozunk, De velük sajnos már soha nem találkozunk. Őrizzük hát meg legalább ó, fenséges címerünket, Mivel egykor ezért ontottuk hősi vérünket.
Magyarország a szívünkben mindig a régi marad, Hiába üzentek nekünk több ezernyi hadat. Itt az idő, hogy fejlesszük az országot, A már régóta híres Nagy-Magyarországot.
Mi mindig is csak azt akartuk, Hogy örökké Magyarok maradhassunk. Mi mindig is csak azt reméltük, Hogy országunkban szépen és jól megélünk.
A kultúránk se vész sose kárba, Mert elbolyong majd a Nagy-Nagyvilágba, Szeretteinket sose felejtjük, Nevüket naponta sokszor emlegetjük.