Ó, fenséges magyar zászló

Ó, fenséges magyar zászló lobog fenn az égen,
Jaj, mióta vártam már ezt, oly réges-régen,
Három színben pompázva lepi meg az eget,
Ehhez hasonlót se láttam még eleget.


Százöt éve történt itt e drámai Trianon,
Azóta is megmaradt szívünkben e fájdalom.
Bár nagyon sajnálom e kudarcot
Már rég befejeztük e harcot.


Hősi őseinkért azóta is imádkozunk,
De velük sajnos már soha nem találkozunk.
Őrizzük hát meg legalább ó, fenséges címerünket,
Mivel egykor ezért ontottuk hősi vérünket.


Magyarország a szívünkben mindig a régi marad,
Hiába üzentek nekünk több ezernyi hadat.
Itt az idő, hogy fejlesszük az országot,
A már régóta híres Nagy-Magyarországot.


Mi mindig is csak azt akartuk,
Hogy örökké Magyarok maradhassunk.
Mi mindig is csak azt reméltük,
Hogy országunkban szépen és jól megélünk.


A kultúránk se vész sose kárba,
Mert elbolyong majd a Nagy-Nagyvilágba,
Szeretteinket sose felejtjük,
Nevüket naponta sokszor emlegetjük.