MARY

A lelkesedés úszómellény, kicsi Méri, dobjál egyet!
Meg nem terített asztalon sültekre dőlt a hűlt leves,
De van úszómellényünk és a fejünk nyakas maradt,
Rövidre még nem faragta nyaktiló a testhosszunkat.

Bárpultoknak horizontján a fuldoklást megkedveltük,
Ember-embert nem szeretett, ezt a meccset elvesztettük.
Mennyi-mennyi visszanyesett optimizmus környékez,
Mennyi tényleg igényes nő ül be most a körmészhez.
Milyen élethelyzet ez most, hogy plázába, vagy pokolba?
Vegyünk tényleg friss levegőt, földi légkört az orrokba!

Mert ha élünk, kicsi Méri, bőven elég, ha lefekszünk,
Nem lesz máshogy, mind e-közben mindannyian megöregszünk,
Csak naiv lelkesedésféle, az mi fenntart sötét vízen,
Kajázzunk és szekszeljünk, hogy élünk ezért elhiszem!