ezer év kering messze odafent de a csillagok alatt idelent minden csak egy pillanat lelkedben érzed még odabent ifjúságodat a szilaj madarat még az élet kitárt karjaival ölelkezel de lassan elmúlnak a nyarak s az elmúlás bánatával a kertek alatt már az ősz menetel de ne add fel markold még az életet láss, de ne az emlékeddel élvezd az őszi meleget ne hagyd, hogy az ősz könnyei életed közelítő telét sirassák szíved legyen reménnyel teli és ne hald meg kik feladják tervezz élj és remélj évekért ne csak a holnapért küzd meg a gyönyörű alkonyért ne add fel markold még az életet láss de ne az emlékeddel élvezd az őszi meleget