Öregség

ezer év kering messze odafent
de a csillagok alatt idelent
minden csak egy pillanat
lelkedben érzed még odabent
ifjúságodat
a szilaj madarat
még az élet kitárt karjaival ölelkezel
de lassan elmúlnak a nyarak
s az elmúlás bánatával
a kertek alatt
már az ősz menetel
de ne add fel
markold még az életet
láss, de ne az emlékeddel
élvezd az őszi meleget
ne hagyd, hogy az ősz könnyei
életed közelítő telét sirassák
szíved legyen reménnyel teli
és ne hald meg kik feladják
tervezz élj és remélj
évekért ne csak a holnapért
küzd meg a gyönyörű alkonyért
ne add fel
markold még az életet
láss de ne az emlékeddel
élvezd az őszi meleget