Nézlek csak, aludj én asszonyom, Ébren vigyázom álmodat Kikövezett sötét udvaromon Talán az én álmom is meglátogat Emlékből szőtt mesét mormol az éj Melletted igaznak hiszem Nézlek ahogy benned alszik a kéj Aludj csak drágám, kedvesem Vártalak már,s hogy itt vagy újra kerek lett a világ Minden szenvedélyünkbe olvad S az érzés lassan tűzzé vált Szeretlek, mint igazgyöngyöt Bontottalak ki kagyló ruhádból Mi moháságom alatt eltörött Gondolatban talán rám vigyázol Aludj,aludj csak kedvesem.