Kalitka szeretetben

Kalitka szeretetben
(1. Versszak)
Csendes a ház, a fény átszűrődik a fán,
Egy fiatal édesanya és feleség áll a lépcső tetején.Kívülről minden olyan, mint egy édes álom,
De a kulisszák mögött egy hívatlan vendég vár a folyosó végén.
A semmiből jött, nem kérdezett, nem ment el,
Gyógyíthatatlan árnyékként ébred minden reggel.

(Refrén)
Mert ez a betegség egy láthatatlan kalitka,
Melynek ajtaját a sors néha zárva tartja,
De ha a fájdalom elcsendesül, szélesre tárul,
És a lélek újra a magasba szárnyal!
Mert nem a rácsok száma mondja meg, ki vagyok,
Amíg a családom szemében fényesen ragyogok.

(2. Versszak)
Megtanultam elfogadni a kinyújtott kezet,
Hogy segítséget kérni nem gyengeség, hanem szeretet.A férjem ölelése, a gyermekem nevetése a falakat lebontja,
A félelmet és a tehetetlenséget csendben eloszlatja.
A jó napokért küzdök, a pillanatot megélem,
Hogy a holnap közös álmait ne kelljen félnem.

(Refrén)
Mert ez a betegség egy láthatatlan kalitka,
Melynek ajtaját a sors néha zárva tartja,
De ha a fájdalom elcsendesül, szélesre tárul,
És a lélek újra a magasba szárnyal!
Mert nem a rácsok száma mondja meg, ki vagyok,
Amíg a családom szemében fényesen ragyogok.

(Híd /zongora alatti gondolat)
És hozzád is szólok, névtelen sorstársam,
Aki a saját rácsaid mögött állsz a félhomályban:
Nem vagy egyedül ezen a nehéz úton,
A szeretet az a kulcs, mi átsegít minden kapun.

(Kiállás / Finálé)
Nem számít a név, nem számít a bélyeg,Csak az a szeretet, amit magaddal viszel s megélsz…

(Refrén – halkuló, akusztikus)
Mert a kalitka ajtaja ma újra nyitva áll,
A családom kezét fogom, s a szívem nem fáj.
Már nem a rácsokat nézem, csak a fényt a magasban…
Kalitka szeretetben, örök biztonságban.