Kanális

ünnepre öltöznek a fák, mosott levelet dobál
a szél, rossz kölyök egy árva kis fiú
vékony ingben fázik, ázik, fázik a ház is

őszre váltanak az utak, kövek, porok, kopják
híznak a földeken, ölbe vett hamu
képek a tűzfalak oldalán

golyónyomok a sáros remegős, gondos hidakon
úszik a nemlét sekély vizeken, ecetes szivacson

koldusok vakon, botorkálnak és hagyott üvegek
isznak belőlük, mennyi üres álom
a homokszemek folynak a sötétlő hegyeken

almásderes éjjel az öngyilkos magányos
párnák közé fúrja fejét
az ördög a sánta, még barátságos
pénze a megváltáshoz kevés

golyónyomok a másolt városok vörösszín tégla testeik
a keresztfán ülnek a fekete hollók, szenek a szemeik

hamu száll vissza hajunkra
port hordunk mindig magunkban
viselős a bánat, ég a rét a ház is
tűz van de messze, messze a kanális