Az életem 1 rész

[Verze 1]
Ha járnának egy napig benne,
a fejemben lakó viharban,
látnák, milyen ez a csend is,
amikor belül ordít a zaj.

Régen más volt minden szín,
nem csak szürke árnyalatok,
régen más ember voltam,
ma már csak darabok vagyok.

Az élet lassan szétszedett,
kicsipkedte a lelkemet,
valami meghalt mélyen bennem,
már nem tudom, ki lehetek.

Csak a zene maradt nekem,
ha minden ember eltűnt rég,
ha üres lett a telefon,
és nem hív fel már senki rég.

Az legalább nem hagyott magamra,
amikor széthullott bennem a kép,
mikor a tükör se ismert rám,
és elfogyott belőlem a fény.

[Refrén]
Ezerszer megtörtem már,
de ezerszer felálltam én.
Nem tudom, hogy miért megyek még,
csak élek tovább valahogy én.

Belül lehet rég feladtam,
mégis itt vagyok valahogy még…
Van két ember az életemben,
miattuk nem tűnök el, még maradok.

[Verze 2]
Ha látnák, ahogy néha sírok,
nélkülük már nem lennék,
ők a horgony a viharban,
a két utolsó menedék.

Ha tudnák, hányszor mondtam el,
hogy most már tényleg ennyi volt,
de az arcuk bennem visszhangzik,
és visszaránt a mélyből.

Ők nem kértek semmi nagyot,
csak hogy legyek még itt nekik,
és bár belül összeomlok,
miattuk még tartom magam szét.

Éjjel, mikor senki nem lát,
megint elszakad pár szál,
de reggel újra felveszem
az "erős vagyok" álarcát.

[Refrén]
Ezerszer megtörtem már,
de ezerszer felálltam én.
Nem tudom, hogy miért megyek még,
csak élek tovább valahogy én.

Belül lehet rég feladtam,
mégis itt vagyok valahogy még…
Van két ember az életemben,
miattuk nem tűnök el, még maradok.

[Bridge]
Lehet, hogy egyszer majd elengedem
az összes kimondatlan szót,
de addig is őrzöm, amit lehet,
még ha bennem minden is forr.

Ha elfogy a hangom, a léptem, a vér,
a zeném akkor is szólni fog még,
és amíg a szemükben látok reményt,
nem lépek le végleg a színpadról én.

[Refrén]
Ezerszer megtörtem már,
de ezerszer felálltam én.
Nem tudom, hogy miért megyek még,
csak élek tovább valahogy én.

Belül lehet rég feladtam,
mégis itt vagyok valahogy még…
Van két ember az életemben,
miattuk nem tűnök el, még maradok.

[Outro]
Ha egyszer majd csendben megyek,
őrzöm őket a szívemen át,
de amíg dobban bennem bármi,
értük élem ezt a világot tovább.

Ezerszer megtörtem már,
de ezerszer felálltam én,
és amíg van bennük egy mosoly,
én is maradok még.