omega

A holnapot nem láthatod, de hallod, mikor lépked,
Tudja jól, hogy hol vagy most, mégsem jön el érted.
Megtépázott csónakja átúszik egy éjen,
Aztán tovább vándorol – bár soha nem ígérte...


Zöld szemek tükröznek vásott csillagokra,
Vén szipirtyó visít álmos hajnaloknak.
Már csönddé vált köd szitál a házam felett,
Suttogja a rég nem hallott dalokat.


Egy hajdan élt gyerek e gyönyörű világban
Örök gyökeret ereszt.
Szélárnyék csöndje, napsütötte tisztás
Őriz egy hóvá vált Telet.


Aranypor pereg az égi homályban,
Múltból font dallam szól.
Árnyék és fény egymásba simul,
Csak a szél őriz és suttog, mikor föléd hajol.


Egy hajdan élt gyerek e gyönyörű világban
Örök gyökeret ereszt.
Szélárnyék csöndje, napsütötte tisztás
Őriz egy hóvá vált Telet.


Egy hajdan élt gyerek e gyönyörű világban
Örök gyökeret ereszt.
Szélárnyék csöndje, napsütötte tisztás
Őriz egy hóvá vált Telet…